A középkorban többféle öltözködési stílus volt, nagyban függött attól, hogy az adott terület milyen befolyás alatt állt. A gazdagabb úri hölgyek selyemből vagy gyapjúból készült ruhákat viseltek, a szegényebbek pedig leginkább vászonszövetű ruhákat hordtak. A nőknél ekkoriban jellemző volt a fűző használata, továbbá a testhez simuló öltözet és az uszály. Az egyszerű embereken a kapucnis köpeny volt a megfigyelhető. A lovagkor megjelenése kissé változtatott az öltözködési stílusokon, mondhatni egyszerűbbé tette. Dúsan redőzött, földig érő ruhák terjedtek el a társadalom körében. Az anyagok tekintetében közkedvelt volt a pamut, vászon, posztó és a selyem. A színpompás anyagokat az esetek többségében hímzés is díszítette. A női viseletet tehát ing, egy egyrészes ruhadarab és az ujjatlan felsőruházat alkotta.

Érdekesség, hogy a lovagkorban jelent meg a férfiaknál az alsónadrág és a harisnyaszár, a derék tájon sokan olyan övet viseltek, ahol helyet kapott a fegyverkovács által készített kardjuk is.

A XV. században a burgundiai udvar volt a divat diktálója. Azokat a ruhákat, amelyek az alsótest eltakarását szolgálták, összevarrták. Az olasz divat ekkor már a reneszánsz jeleit vélt megmutatni.

Milyenek voltak ekkoriban a női ruhák?

A szabást illetően az egyszerűség volt a jellemző, a ruhák ujjatlanok voltak, redőkkel rendelkeztek, továbbra is megfigyelhető volt az uszály, valamint a dekoltázs nem volt túl mély, ám a nyak alsó részét szabadon hagyták. Ebben az időben már bővült az anyaghasználat is, bársonyt, brokátot, szőrmét és selymet is használtak a ruhák készítéséhez.

A XVI. században a női ruhák mélyebb dekoltázst kaptak, amelyeket gallérszerű szegély tett hangsúlyossá. A felső testet ekkoriban is fűzővel próbálták meg megformálni, a derék vonala pedig lejjebb csúszott, illetve divatba jött a hasított ujj.

Az első divatlapok Franciaországban jelentek meg, a XIX. században az angolok vették át a vezető szerepet a divat világában.